A tökéletesen megírt önéletrajzzal, hogy lehet rémálom egy a munkamegbeszeélés? A következő történettel ezt mutatom meg. Az ötvenes hölgy önéletrajzát átnéztem és én is nagyon sikeresnek ítéltem meg. Egy meghirdetett, a számára nagyon kedvező állásajánlatra tökéletesnek tűnt. Az önéletrajz tartalmazott mindent, amit a munkáltató kért, a referenciák jók, a képességek megfelelőek. A jelentkezők nem döngetik a kapukat, a hölgy szinte biztosra ment. Ezt az állást neki találták ki. Kommunikációjával nem volt probléma, munkavégzése több mint megfelelő.
De mi történhetett?
A hölgy az előre megbeszélt időpontra pontosan érkezik. Szívélyesen fogadják, és a főnök rögtön egy kinyomtatott papírt mutat, melyen a szövegek összecsúszva, középen egy férfi szintén szétcsúszott képével. A hölgy felé mutatja és az első kérdése: -Ismeri a fiatalembert? – Nem. -válaszolt a hölgy, aki magában gondolta:- Mi ez a kriksz- kraksz ? Hát ez elég furán kezdődik, és a szemüvegét még elő sem tudta venni. Hellyel kínálják, és a folytatódott az interjú. Még mindig jó hangulatban. A papír még mindig a főnök kezében, akinek ekkorra már a vonásai keményebbé váltak.
- Kérem nézze meg jól, mit szól ehhez az önéletrajzhoz?
A hölgy elveszi a papírt, ekkor már a szemüveg is a szemén és kezdetét veszi a rémálom. Ilyenkor szeretne az ember eltűnni, köddé válni. De meg kell őrizni valami kis méltóságot, ami ebben a helyzetben már rég nincs. A föld meg fog nyílni! De jó lenne! De nem történik meg. A pozitív gondolatok, melyek pár perccel ezelőtt még betöltötték univerzumot, mostanra már köddé váltak, és a végső megsemmisülés borzasztó letaglozó energiája suttogott körbe- körbe, mesélte később ügyfelem.
A hölgy csak egy rövidke kérdést tudott elrebegni:
- Kérem ezek után miért hívott ide?
- Látni akartam, aki ezt elküldte!
Ez volt a kegyelem döfés.
Ebben a percben futott végig az a megdöbbentő felismerés, mely a találkozó előtt pár nappal már nyilvánvalóvá tehette volna, hogy itt valami nem stimmel. E-Mailben jött a kérés, hogy a pályázó küldje el telefonszámát, hogy a találkozó időpontját egyeztetni tudják. A hölgy agyán még át is futott a gondolat- benne van az önéletrajzban, miért kell elküldeni még egyszer? Udvariasan elküldte a telefonszámát, nem hozzátéve a gondolt mondatot: "El kéne olvasni az önéletrajzomat minden pontosan benne van."
De még is mi ez?
Az önéletrajzot Word formátumban küldte el a jelentkező! Ez a dokumentum többször lett javítva, és, hogy a fia képe, hogy is került rá, na ezt senki sem tudja. Ott a megsemmisülés küszöbén az asztalon egy kusza önéletrajzzal és egy férfi képével, csak egy gondolat forgott még a hölgy fejében: - ezt a helyet örök életemre elkerülöm, csak szabadulhassak innen.
A word dokumentumot akár minden felhasználó más formában láthatja, attól függően milyen verzió van telepítve a saját gépére vagy milyen operációs rendszert használ. Ez okozza az ilyen kellemetlen szituációkat.
Hogyan kerüljük ezt el?
Hivatalos dokumentumot mindig PDF- ben küldjünk tovább!
